Dobrávicse, faszok és pinák!
Kis kihagyás után újra belehányok a lelkivilágotokba, és deformálom az ép, és agyonedukált elmétek olyannyira éles határait most az Electric Wizard ezredfordulói albumával, a Dopethrone-nal... Vagy inkább az album ajánló-elemzésével.
A '93-ban alakult, brit okkult-kábszermetál-banda eleinte -'88. és '92. között- Lord of Putrefection, '92-'93-ban Thy Grief Eternal, és a '93-mas, Electric Wizard előtti Eternal néven futott. Jelenleg négyszemélyes a felállás, Mark Greening, Jus Oborn alapítótagokkal, Liz Buckingham 2003-mas és Glenn Charman 2012-es csatlakozása után. Elég sokat elmond róluk például az, hogy olyan bandákat inspiráltak, mint a kanadai Dopethrone (igen, e album miatt, igen, az ő egyik kedvencük is), Dopefight (érdekes,mi?), War Wolf, és hozzájuk hasonló antiszociál elvetemültek.
A sátáni, brit baribaszók talán legismertebb albuma ez, és bátran merem mondani, hogy az örökzöld-örökkedvenc albumaim közötti top5-ben elég stabilan áll már második éve (igen, kicsit későn ismertem meg őket).
Legelső trekk az albumról (ez^ a vidi a full album) a Vinum Sabbathi, a Szombatista Barátok címet viseli... Kinek-mit jelent, üzen ez, nekem azt, hogy eléggé kötődik az ő okkult sátánizmusuk a szombatista zsidó valláshoz. Szövegügyileg elég komoly lehúzással állunk szemben, okkult-szombatista ceremónia hatást keltve bennünk -az egész albumra, és magára az Electric Wizardra is jellemző- szétesett elmék és szanaszéttorzított, fűszagű basszerkodás egyvelege a tompa hangokkal, és a pokoli vokállal. Fasza, jó!
Oszt' rádurrantá az Öregördög a milliárd évek óta használt bongcijára, eztán mondá sábbátista követőinek: "Geci erős ez a szar!"
Majd megértitek, ha végighallgatjátok böcsülettel az albumot...
A számok közötti váltások szinte észrevehetetlenek, jól össze vannak dolgozva a trekkek, nem figyelsz, má' a Vinum Sabbathi után a Funeralopolis-t hallgatod.
A Funeralopolis az all-time-kedvenc E.W. számom... Van idő be-, és felkészülni a szám fele körül bekövetkező tetra-hidro-nukleáris agysejtbombázásra. Képtelen vagyok feldolgozni, hogy sokan hogy hihetnek a humanizmus faszfej eszméjében... Hogy nem látják azt, amit Vizárdcsávóék nagyonkirályul leírnak, metaforikusan tudtunkra adnak...?
Funeral planet, dead black asteroid
Mausoleum, this world is a tomb
Human zombies, staring blank faces
No reason to live, dead in the womb
Death shroud existence, slave for a pittance
Condemned to die before I could breathe
Millions are screaming, the dead are still living
This Earth has died yet no one has seen
A We Hate You a hétköznapi gyűlölet 5 perc és 8 másodperc zörejében. A tőlünk elragadott, elvett revans-jogunk helyességét, illetőleg helytelenségét kívántatik bemutatni... Ha ismeri valaki a Rampage című Uwe Boll-filmet, akkor kéretik kombinálni a We Hate You-t, és a filmecskét. Így vagy úgy, de a tömeggyilkos-zombimészáros-feleslegesemberkaszabolós hangulat átjön az első másodperctől az utolsóig, majd nyomot hagy bennetek örökre.
Vammméééééégdumaaa!
Nemsokára kicsit boldogabb, felszabadultabb zajongással, a The Sword Apocryphonjával jelentkezek, addig is gyűlöletben gazdag, kibaszottjó füstűűgetééést, meg ivászatoskolódásot, meg utálkozólódáásot.
T$chőhh,gechhííííik!
